Még fel sem avatták, már meggyalázták a csepeli futball-legendák emlékművét

Közzétéve

Az utóbbi időben tapasztalt szigetországi szoborállítási lázat elnézve azt gondolná az ember: Csepel az a kerület, ahol a vezetés az átlagosnál is jobban ápolja és becsüli a helyi hírességek emlékét. Sajnos erről nincs szó, sőt. A hétvégén is inkább ennek az ellenkezőjét bizonyította be.

Abszolút helyénvaló beszédet tartott volna Borbély Lénárd, ha a csepeli Fidesz kihelyezett taggyűlésén szólalt volna fel november 25-én. Mivel azonban a Czibor Zoltánt és Tóth II. Józsefet ábrázoló Béke téri szobor avatóünnepségén mondott, minimum méltatlan, amit művelt.

A polgármester szombaton nem az egykor Weiss Manfréd által alapított, és a csepeli vasgyári munkások által felépített egyesület értékeihez méltó, hanem a Fidesz helyi érdekeit tükröző szónoklatot intézett a láthatóan kormánypárti hallgatóságának, pártpolitikai performansszá silányítva ezzel a csepeli futball-legendák emlékművének avatását.

Öngól, mondhatnánk, de kezdjük inkább ott, hogy Tóth II. József, az Aranycsapat októberben elhunyt, és mondjuk ki: igencsak elfeledett tagja történetesen nem is szeretett volna szobrot magáról. Sem életében, sem a halála után.

Tudták ezt azon kevesek, akik rendszeresen látogatták, tartották vele és családjával a kapcsolatot. Alighanem sejtették azok is, akik ennek ellenére a nyáron, tehát még az életében úgy döntöttek, hogy ideje már emléket állítani neki, valamint a legendás nemzeti tizenegy másik csepeli kötődésű játékosának, Czibor Zoltánnak.

Abba már bele sem menjünk, hogy Bozsi bácsi állítólag gyakran mondogatta: ha eddig el volt felejtve és nem érdekelt senkit se, akkor halála után se emlékezzenek meg róla. Innen nézve ugyanis egyenesen a kegyeletsértés kategóriáját súrolja, amit a városvezetés rendezett a Béke téren.

A Csepel SC főbejáratának, valamint a fehér lepellel borított szobornak háttal állva Borbély Lénárd előbb arról beszélt, hogy mindkét csepeli labdarúgó számára a tisztesség, a sportszeretet, és a siker érdekében végzett szorgalmas munka jelentette az értéket. Aztán viszont így folytatódott a polgármester „ünnepi” beszéde:

„Weiss Manfréd gyáros annak idején azért létesítette a sporttelepet, hogy a csepeliek sportolhassanak ott. A szocialista vezetésű önkormányzat azonban átjátszotta azt egy ingatlanokkal foglalkozó alapítványnak, amely plázákat, lakóparkokat tervezett építeni a helyén.”

Hogy a politikától amúgy távolságot tartó, szimplán sportszerető embernek végleg elmenjen a kedve az emlékezéstől, a polgármester hozzátette még, hogy szerinte a 2006-ban alapított Csepel FC Kft., amely amúgy több mint tíz éve a kerület egyetlen jegyzett felnőtt futballcsapatának fenntartója, és több száz csepeli gyerek magas szakmai színvonalú nevelőklubja,

cinkosan hallgat, és az alapítvánnyal együtt gondolkodik a sporttelep tönkretételén.

Túl azon, hogy ezek a mondatok ebben a formában nem igazak,

biztos, hogy ezt az emeszpézést a két, valóban legendás sportolónak emléket állító szobor avatóünnepségén kellett letolni, polgármester úr?

Mellesleg: biztos, hogy több mint hét év fideszes önkormányzás után elegáns a jelenlegi állapotokért a korábbi városvezetést, valamint a csepeli futballcsapatot egyre nehezebb feltételek mellett is fenntartó Kft.-t okolni, úgy, hogy már 2014 októberében, több mint három éve is arról beszéltek, hogy megállapodtak a létesítmények fenntartására létrehozott alapítvánnyal?

Ha önök valóban annyira a szívükön viselik a csepeli labdarúgás sorsát, és tényleg szeretnék ismét naggyá, sikeressé tenni a szigetországi focit, mondja: miért nem támogatják hét éve egy fillérrel sem a 21. kerület futballcsapatát, Czibor és Tóth II. egykori klubját? Ha ez az egész cirkusz nem a pártpolitikáról szól, hanem a Csepel SC sporttelepének fejlesztése a cél, akkor miért nem oldják fel az önök által elrendelt változtatási tilalmat a sporttelepen?

„A csepeli önkormányzat kész visszavenni a Csepel SC Alapítvány tulajdonában lévő sportlétesítményt, hogy a kerületben újra fellendítsék a sportéletet.” Ismerős mondat, hallottuk már 2014 őszén is. Úgyhogy megkérdezzük:

mi történt az elmúlt három évben, polgármester úr? Hova tűnt az önkormányzati kampány hajrájában lobogtatott megállapodás?

Nem állítjuk, hogy a rendszerváltás utáni időszak a csepeli sport legfényesebb lapjaira tartozik, szó sincs erről természetesen. De azt ki merjük jelenteni, hogy minimum méltatlan Csepel múltjához, ami ma történik a 21. kerületi sportéletben, a hétvégi polgármesteri produkcióval az élen.

(Borítókép: Facebook.hu/Borbély Lénárd)

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.