A lista, amiről egyszerűen nem maradhattunk le

Közzétéve

Úgy gondoljuk, különösebb magyarázatot nem igényel, hogy miért nem maradhatott le a 21. kerület erről az összeállításról, viszont ettől függetlenül érdemes, mert nagyon tanulságos végigfutni rajta.

Az óév utolsó napjára időzített az Index egy alapos összeállítást, amiben a tavalyi évben felállított köztéri szoboralkotásokat vette nagyító alá. Az indokolatlan szobrok listájáról természetesen Csepel sem maradhatott le, hiszen a kerületi közéletben a 2017-es év legalább annyira szólt a szoborállításokról, mint minden másról együttesen.

Ahogy azt a cikk általánosságban írva megjegyzi,

ha így megy tovább, akkor hamarosan kardot lóbáló hadvezérek, szentek és bugyuta popikonok szobrait kerülgetve lehet majd közlekedni az utcákon.

Gondolhatunk itt egyébként elsősorban a pákozdi  giga-giccshuszárra (írhattunk volna gigagiccs-huszárt is), vagy mondjuk a mindenki által mélyen tisztelt, ám a 8. kerületi Corvin sétány csillogó luxuslakásai közt nyilvánvalóan indokolatlan Carlo Pedersoli (alias Bud Spencer) szobrára.

Az is elég jól le van írva, hogy mi célt szolgálnak a gombamódra szaporodó szobrok. Naná, hogy politikait. A szoborállítással egy politikus két legyet is üt: egyrészt az avatás ürügyén tetszeleghet a választók előtt, és bekerülhet a hírekbe, másrészt ezek a nem kevés közpénzből felállított szobrok pont úgy működnek, mint a kutyák területjelző pisilése, csak jóval drágábbak.

A területen „elhelyezésre kerülő”, az adott vezetés (valódi?) értékrendjét, jelenlétét hirdető objektumra Csepelen számos, sőt lassan megszámlálhatatlan példát találunk. Kezdve a különböző történelmi ihletésű alkotásokkal (Szent Imre téri Nagy-Magyarország virágágyás), aztán a vallási (különböző kőkeresztek, és a Csepelen valószínűleg sosem járt mártír lengyel pap emlékműve), a kulturális (a népi filmhős Regős Bendegúz készülő szobra mondjuk), egészen a sportos tematikákig (a tragikusan fiatalon elhunyt Kolonics György).

A 21. kerület ebben az összeállításban speciel a sportszobor kategóriában szerepel. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy Czibor Zoltán és a közelmúltban elhunyt Tóth II. József szoboregyüttese a Csepel SC tőszomszédságában abszolút indokolatlan volna, noha jól tudjuk, hogy Czibor pályafutásának csak egy kis részét töltötte a Béke téren, Tóth II. Bozsi bácsi pedig nem is szeretett volna szobrot magáról, se életében, se a halála után.

De nem jelenti azt sem, hogy lényegében bármilyen más kategóriában nem említhették volna meg Csepelt a cikkben, hiszen a 21. kerületből már szinte csak egy Németh Szilárd szobor hiányzik, annyi szépet és jót gondolt ki ő már a fideszes városvezetés egyetértésével és együttműködésével kísérve.

Azt már az Index is csak érdekességként említi meg, hogy a világ normálisabb (és ezért aztán boldogabb) országaiban a köztéri szobroknak jó 60-70 éve már egész más funkcióik vannak. Tőlünk nyugatra ma már nem azért állít szobrot az állami vagy a helyi hatalom, hogy közpénzen uralja le az alattvalók környezetét, hanem hogy az embereket és a köztereket közelebb hozza egymáshoz, netán az emlékmű műalkotásként képviseljen kulturális értéket.

Egy jó Bud Spencer sose jön rosszul – gondolhatta Kocsis Máté (a kép jobb szélén) Józsefvárosi polgármester. (Fotó: Index.hu)

Éppen ezért jobb helyeken nem is olyan dinamikusan fejlődő iparág manapság a szoborkészítés, mint kis, és főleg szűkebb hazánkban. Igaz, a hanyatló nyugaton nem is az a politikai teljesítmény első számú fokmérője, hogy ki mennyi közpénzt bír hazavitetni a haverokkal és/vagy rokonokkal a legkülönfélélébb köztéri díszek méregdrága megrendelése révén.