Takács Mónika: “harcolni kell a fiaink, lányaink, unokáink jövőjéért”

Közzétéve

Mint megírtuk, közösen tisztelgett az ’56-os hősök előtt az MSZP, a Párbeszéd, a DK és a Csepelért Egyesület a 21. kerületben.  Az eseményre a Nagy Imre ÁMK előtt, a mártír miniszterelnök emléktáblájánál került sor, beszédet Takács Mónika mondott.

A Csepelért Egyesület elnöke, a Munkásotthon igazgatója, önkormányzati képviselő többek között úgy fogalmazott,

1956. október 23-án demokratikus forradalom tört ki Budapesten, mert a nagybetűs nép ment ki az utcára, és mondta azt, hogy elég volt. Elég volt a hazugságokból, az állami propagandából, elég volt a Moszkvából vezérelt pártelitnek való hajbókolásból, elég volt milliók nyomorából.

Takács Mónika szerint a magyar népnek ma megint harcolni kell, a fiaink, lányaink, unokáink jövőjéért, de a harchoz előbb “össze kell állni” mindazoknak, akiknek nem csak a saját jövőjük a fontos. A harcnak pedig a békét és a nyugalmat, a helyes értékek világát kell elhoznia – hangoztatta.

A teljes beszéd:

Tisztelt emlékezők, kedves csepeliek!

Nagy Imre mártír volt. Mártír miniszterelnök, mártír demokrata. Mártír szociáldemokrata.

Azért kezdem ezzel, mert nem ok nélkül állunk éppen itt, az 1956-os forradalom legismertebb hősének emléktáblája előtt. A mai ünnepet ugyanis beborítja egy nyugtalanító árnyék. Egy olyan árnyék, amely régóta rávetül már nemzetünk ünnepeire.

Konkrétan a kirekesztés árnyékáról beszélek, amit a bőrén érezhet mindenki. Mindenki, aki a fennálló, kapzsi és elnyomó rendszer ellen demokrataként, szociáldemokrataként szót emelni merészel.

Semmilyen szempontból nem szeretném relativizálni ’56-ot. De eltagadni sem szeretném, hogy ahány ház, annyi ’56. Az akkor történtek nem tartoznak, nem tartozhatnak a történelemkönyvek lapjaira, amíg napi politikai viták tárgyát képezi, hogy miért is veselkedett neki az istenadta nép az államhatalomnak azon a borús őszi napon.

Egy biztos: 1956. október 23-án demokratikus forradalom tört ki Budapesten, mert a nagybetűs nép ment ki az utcára, és mondta azt, hogy elég volt. Elég volt a hazugságokból, az állami propagandából, elég volt a Moszkvából vezérelt pártelitnek való hajbókolásból, elég volt milliók nyomorából.

És bár boldogan és büszkén mondhatnám, hogy a forradalomban mi, csepeliek tartottunk ki a legtovább, a boldogságomat és büszkeségemet beárnyékolja a tudat, hogy akadnak, akik azt is elvitatják, hogy ünnepelhetem-e egyáltalán ennek a forradalomnak az évfordulóját.

Innen szeretném jelezni, hogy nagyot tévednek, akik azt hiszik, hogy hagyom magam eltántorítani attól, hogy büszke legyek a 62 esztendővel ezelőtti hőseinkre, köztük Nagy Imrére.

Tisztelt csepeliek!

Számomra, számunkra, demokraták és szociáldemokraták számára ’56 annyit jelent, hogy tartósan nem lehet a többség ellenében kormányozni. Nem lehet tartósan úgy vezetni egy országot, egy várost, de egy budapesti kerületet sem, hogy a másként gondolkodókat naponta megalázzák, semmibe veszik, levegőnek nézik.

1956-ban a megalázott, semmibe vett és levegőnek nézett nép megelégelte az elnyomást.

Ma a fentről lenézőknek csak a saját jövőjük számít, nekik csak az a fontos, hogy a haveri kör járjon jól, a körön kívül meg mindenki vérezzen el, fulladjon meg, maradjon le. Vérezzen el a kórházban, fulladjon bele az adósságba, maradjon le az iskolában.

A többség a tetejébe ráadásul tömény képmutatást kap.

Megy a riogatás a bevándorlókkal, miközben lassan kétszer annyian vándoroltak ki az országból, mint ’56-ban. Megy a pufogtatás a vörös csillagos sörösüvegekre, miközben Moszkvából várják a világmegváltó gondolatokat. Az uniót pedig ostorozzák, miközben a közös csapokat csapolják. Milliók élnek már a szegénységi küszöb alatt, az urakat mégis azt tartja lázban, hogy mikor költözhetnek föl a várba.

Tisztelt emlékezők!

Nekünk ma nem elég pufogni. Harcolni kell.

Harcolni a szabadságért.
Harcolni a demokráciáért.
Harcolni a függetlenségért.

De ennek a harcnak el kell hoznia a békét és a nyugalmat, a helyes értékek világát. És én ma itt állok, és készen állok. Büszke, magyar, európai, demokrataként. Szociáldemokrataként.

Egyedül kevés vagyok. Egyedül kevesek vagyunk. Álljunk hát össze, és álljunk ki együtt az elveinkért, az értékeinkért, a fiaink, lányaink, unokáink jövőjéért!

Éljen egy szabad, demokratikus, független Magyarország!