Isten éltesse, és tartsa életben a Csepel SC-t!

Közzétéve

Ma 107 éves a Csepel Sport Club, 1912 január 27-én alakult meg ugyanis elődje, a Csepeli Testedző Kör. A dicső múlt megidézése mellett, a tisztánlátás érdekében az évfordulón sajnos az első számú kerületi sportklub szomorú jelenéről is szót kell ejtenünk.

A mai múltidézést Weiss Manfréddal kell kezdeni. Az iparmágnás által 1886-ban alapított szigeti lőszergyár, a későbbi Csepel Művek elődje mellett “természetesen” az első itteni sportegyesület létrejötte is a nagy hírű iparmágnás nevéhez fűződik.

1912 telén a Beck-kávéházban eldöntötték, életre hívják a Csepeli Testedző Kört. Az ünnepélyes alapításra január 27-én került sor: elnöknek felkérték a nagy sportbarát hírében álló igazgatót, Stern Richárdot, Kux Sándor jogtanácsos elnök lett, az ügyvezetői tisztségre pedig a közismert futballszakembert, Fehéry Ákost.

 A későbbi WMTK, majd Csepel SC csak labdarúgásban négyszeres magyar bajnok: 1942-ben, 1943-ban, 1948-ban és 1959-ben nyerte meg az NBI-et. A klub a magyar bajnokok örökranglistáján ezzel ma is a hatodik helyet foglalja el.

A Csepel SC ugyanakkor nem csak futballban számít(ott) élvonalbelinek, de Magyarország azon klubjainak egyike, amely szinte minden (!) hazánkban egy kicsit is számító sportágban a legmagasabb szinten szállította az olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki érmeket. A csepeli sport elmúlt 107 éves sikereit gyakorlatilag felsorolni, illetve megszámlálni sem lehet, nem is tesszük.

Inkább azzal folytatjuk, hogy a rendszerváltás természetesen mély nyomot hagyott a csepeli sportéletben (is). Az anyagi hátteret biztosító vasgyár gyakorlatilag megszűnt, a Csepel SC pedig azóta sem találja régi önmagát, sőt: az elmúlt években látványos pusztulásnak indult.

 

A férfi röplabdacsapatunk például hiába volt 14-szeres magyar bajnok, hét éve, 2012 telén megszűnt, mert önkormányzati segítség híján egyszerűen nem tudott meccsrendezésre alkalmas hőmérsékletet biztosítani a Csepel SC központi sporttelepén álló (de egyre csak düledező) Bajnokok Csarnokában.

A legendás labdás csarnokot azóta sem fűtötték fel, a régi nagy meccseknek már nyoma sincs ott.

De nincs nyoma a Béke téren a hajdan nagy sikereket szó szerint szőnyegen szállító birkózóknak sem: ők is azért hagyták el a sporttelepet, mert a jéghideg nehézatlétikai csarnok alkalmatlanná vált a minőségi munkára.

Nincsenek jobb állapotban a Csepel SC egyéb létesítményei sem: a teniszpályák konkrétan már semmilyen állapotban sincsenek, de a 12 ezres stadionba is csak hálni járna a lélek, ha nem lenne a négyszeres magyar bajnok futballcsapat elképesztően lelkes közössége, az évek óta egyre nehezebb körülmények között is kitartó szurkolók, játékosok, szponzorok és szakmai vezetők.

 

Ennyit a jelenről. Akit bővebben is érdekelnek az okok, olvassa el témában írt korábbi posztunkat. Ezt a mait inkább azzal fejezzük be, hogy tisztelettel adózunk a csepeli sport nagyjai előtt. Emlékezünk mások mellett Gerevich Aladárra, hiszen a hétszeres (!) olimpiai bajnok is Csepelen forgatta a kardot, Balczó András olimpia bajnok öttusázónkra, a szintén pentatlonban világklasszis Németh Ferencre, aki a római olimpia kétszeres bajnoka, Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakosunkra, a több mint tíz esztendeje tragikusan elhunyt kenusunkra: Kolonics Györgyre, és természetesen mindenkire, aki a kék-piros klub dicső múltjához egy kicsit is hozzátett.

Azokra, akik így vagy úgy, de a jelenéhez tesznek hozzá, az év folyamán még ráérünk majd emlékezni.