“A csepeli foci nem ezt érdemelné”

Közzétéve

A Csepel FC tulajdonosa élő műsorban mesélte el, hogyan hagyta cserben a csepeli önkormányzat a kerület 107 esztendős, négyszeres első osztályú bajnokcsapatát.

Takács Krisztián, a Csepel FC társtulajdonosa volt Szombathy Pál műsorvezető vendége a DIGI Sport napindító műsorában. A mintegy tízperces interjúban szó esik mindarról, amiről itt írtunk, ugyanakkor a nagy múltú klub jövőjéről is beszélt Takács Krisztián. A sportműsorokban ritkán hallható mondatokat is tartalmazó beszélgetés szerkesztett változatát közöljük az alábbiakban.

Szombathy Pál: Amikor megünnepeltétek, hogy hatvan évvel ezelőtt bajnok lett a Csepel, gondoltad volna, hogy ez lehet belőle, hogy a szezon végén az NB III-tól búcsúztok?

Takács Krisztián: Semmiképpen nem gondoltam erre, azt reméltem, hogy az NB III-as tagságunkat 12 év után is meg tudjuk tartani. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem tulajdonostársaimnak, Märcz Jánosnak, Horváth Gábornak, Losonci Róbertnek és Katona Csabának az elmúlt években nyújtott segítségét mert nélkülük nem juthattunk volna el idáig sem.

Azt el kell mondanom, hogy sajnos semmiféle önkormányzati támogatást nem kapott ez a klub az elmúlt 9 évben. Sem rezsiköltségre, sem fenntartásra. Egy baráti társaság rakta össze ezt a klubot.

SzP: Bocsáss meg, a rezsibiztos hazájában nem volt rezsisegítség?

TK: Olyannyira nem, hogy el van lehetetlenítve teljesen a Csepel SC területe, 2010 óta változtatási tilalom van rajta, ami azt jelenti, hogy mondvacsinált politikai okok miatt mindenféle TAO-támogatásból is ki vagyunk zárva. A mai világban, fideszes városvezetés, fideszes főváros és fideszes ország mellett úgy csinálnák meg az egész Csepel SC-t, ahogy jónak látják, de ők azt látják jónak, ha el fog sorvadni és tönkre fog menni teljesen.

SzP: Mármint most a futballról beszélünk?

TK: Ezen a területen (a Csepel SC központi sporttelepén – a szerk.) a futballon kívül már csak a ritmikus sportgimnasztika van, semmi más. Kiszervezték innen a birkózást, a kosárlabdát már régebben, máshol építettek kézilabdacsarnokot.

Szp: Akkor ebből tulajdonképpen egy MSZP-s rozsdaövezetet csináltak…

TK: Hogy MSZP-s lenne? Azt nem mondanám. Ez egy csepeli terület, ami Csepel ékköve kellene legyen, föl kéne emelni, föl kéne karolni, de sajnos nincs meg a politikai ráhatás.

SzP: Azt mondd meg, hogy ti így együtt, a tulajdonostársaiddal éves szinten mennyi pénzt tettetek bele, hogy működjön a Csepel?

TK: Ezt így nehéz összeadni, de ha valamilyen probléma merült fel, például téli tüzelőfát kellett venni, akkor valamelyik tulajdonos betette. A legutóbbi költségvetésünk olyan negyvenmillió forint volt. Harminc millió forintos NB III-as támogatás, és mellé egy 10 millió forintos baráti tagi kölcsön éves szinten.

SzP: Ezzel a költségvetéssel szegényházinak számított a csapat az NB III-ban?

TK: Az nagyon szegényház.

A nyáron négy hetünk volt arra, hogy a megmaradt négy játékosunk mellé kialakítsunk egy huszonnégyes keretet.

Őrült munkába kezdtünk Tamási Zoltán vezetőedzővel, akinek szintén szeretném megköszönni a munkáját, mert egy jó szakember, de egyszerűen olyan hendikeppel indultunk, hogy nem tudtuk ezt megoldani. Nyolcvan (!) játékost néztünk meg a nyáron, belőlük raktuk össze a keretet. Az első mérkőzésen egymás nevét nem tudták a játékosok… A telet mégsem töltöttük kieső helyen. Akkor próbáltunk új játékosokat hozni, sikerült három játékost magunkhoz csalogatni, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sajnos nem tudtunk bennmaradni.

Takács Krisztián

SzP: Az NB III-ban elég vegyes a kép a játékosfizetéseket illetően. Nálatok mennyit lehetett keresni?

TK: Nullától kétszázezer forintig lehet keresni, de ezek nem állások, mivel amatőr klubról van szó, sok vidéki játékos költségtérítést kapott például.

SzP: Nálatok ezek szerint profi státusú játékos nem volt?

TK: Nem volt és nem is lehetett. Itt mindenki tanult vagy dolgozott a futball mellett, azt pedig felejtsük el, hogy munka mellett lehet profi futballistát alkalmazni. Mert amikor egy játékos a munkából beesik az edzésre csatakosan vagy tiszta festékes fejjel, mert mondjuk éppen festő, és akkor utána próbálja meg felvenni az NB III-mal járó fizikai megterhelést, az nem igazán fog menni, és ez lesz az eredménye.

SzP: Időről időre megpróbálkozik a futballklub a kommunikációval a kerülettel kapcsolatban?

Takács a bal, Szombathy Pál a kép jobb oldalán.

TK: Fölvettük velük többször is a kapcsolatot, sajnos mindig kijelentették, hogy ennek a klubnak nem adnak semmit. Helyette létrehoztak egy saját egyesületet, amivel a BLSZ IV-ben versenyeznek. Mintegy 360 millióból kizárólag maguknak építettek egy műfüves pályát (kizárólag önkormányzati kasszából – a szerk.), az edzőinket folyamatosan próbálták elcsalogatni. Nem csak minket próbáltak ellehetetleníteni, hanem a többi csepeli klubot, a Halászi Focisulit, a Csep-Gólt, a Szabadkikötőt is. Senkit nem engednek be csepeli az óvodákba, iskolákba toborozni, ne legyenek gyerekek egyik klubban se, csak az általuk megálmodott megaklub maradjon. Nem nagyon értem, mi céljuk ezzel, ha csak az nem, hogy minden hozzájuk tartozzon és ez által jobban tudjanak lépkedni a politikai pályán.

SzP: A BLSZ I-ben folytatódik akkor a Csepel működése?

TK: Mindenképpen. Sőt, megpróbálunk egy kicsit erősebb csapatot összehozni. Szeretnénk megcélozni a feljutást, bár tudjuk, hogy ez egy merész terv, mert sokkal erősebb anyagi lehetőségekkel rendelkező klubok vannak ott is, mint a Csepel FC, de ez a tradíció, ez a múlt ez kötelez minket, és ezt nem hagyhatjuk el. Még a szurkolóinknak is hadd köszönjem meg az elmúlt tizenhárom éves kitartó hozzáállását.

A legutolsó meccsen is több mint 800 ember volt kint, a lefújás és a kiesés után pedig, nyugodtan mondhatom 100-200 ember sírva fakadt a Béke téren. Érzelmeket vált ki ez a klub, ami nagyon ritka a mai Nemzeti Bajnokságokban.

SzP: Mennyivel lesz olcsóbb egy BLSZ I-es csapat fenntartása, mint az NB III-as volt?

TK: Rólam nagy teher esett le. Az állandó pénzkeresés, a megoldások keresése lekerült rólam, azt gondolom jóval kevesebből meg fogjuk tudni oldani. Mintegy 10 millió forintos költségvetésben gondolkozunk.

SzP: Ebből kellene elérni, ha jól értem, hogy jövőre újra lehessen a pénz után rohangálni nem?

TK: Így van. Egy fiatalos, lendületes csapatot egy jó edzővel meg fogunk tudni csinálni.

SzP: Az még nem fordult meg a fejetekben, hogy fel kéne adni, félre kellene állni, csinálja más, akinek jobb kapcsolatrendszere van?

TK: Az előbb említett rezsibiztosnak, amikor polgármester volt, a tulajdonostársaimmal előzetesen megbeszélve egy forintért fölajánlottuk a klubot. Akkor azt a választ kaptuk, és ez testületi ülési jegyzőkönyvben is van, hogy ezt úgyis elveszik, és mindenkit innen el fognak zavarni. Sajnos nem érzékelik azt, hogy ez a klub mennyire kellene Csepelnek. Mi mindig nyitottak vagyunk arra, hogy megbeszéljük, megtárgyaljuk, hogy esetleg más tulajdonosi köre legyen a klubnak. De ennek a klubnak Csepelen kell maradnia, Csepelt, és a csepeli szurkolók örömét kell szolgálnia!