Ezerrel megy a szavazás Csepelről

Közzétéve

Ma estig, illetve holnap délig még Csepeli Piacnál is szavazhatnak a budapestiek arról, hogy ki legyen Tarlós Isván jelenlegi főpolgármester egyetlen ellenzéki kihívója az ősszel esedékes önkormányzati választáson. Bővebben >>

Borbély Lénárd saját kezűleg korrigálta a hülyeségét

Közzétéve

Tavaly szeptemberben Borbély Lénárd csepeli polgármester személyesen a személygépkocsijából, egy dugóban ülve állított le egy beruházást, ezúttal azonban nem egy utcafelújítást fújt le hirtelen felindulásból, hanem a fideszes városvezetéstől szokatlan módon egy ellenzéki hang hatására korrigált.

Mint beszámoltunk róla, képviselő-testületi ülést tartott tegnap a csepeli önkormányzat. Ezen az ellenzék rabszolgatörvény-ellenes javaslatát megint nem volt hajlandó tárgyalni a fideszes városvezetés, napirenden volt viszont a Csepeli Birkózó Club támogatási körének kibővítését célzó javaslat.

Az önkormányzat által évek óta bőkezűen támogatott klub “reprezentációs” támogatásával kapcsolatban az ülés előtt Takács Mónika ellenzéki képviselő, az MSZP-Párbeszéd csepeli polgármeterjelöltje elég erős kritikát fogalmazott meg, és lám: a tegnapi képviselőtestületi ülésről úgy számolhatott be, hogy

“hozzászólásban kértem a tisztelt képviselő társaimat, hogy vegyük ki az előterjesztésből ezt a felhasználási lehetőséget. A polgármesteri válasz pedig az volt, hogy ő már személyesen kihúzta a reprezentációt a szövegezésből, egyetértve velem.”

Vagyis Borbély Lénárd belátta, hogy az azért necces, hogy az évi tízmillió forinttal támogatott birkózóknak már reprezentációs célokra is futja,  miközben sok sportklubnak jó esetben be kell érniük az évi pár százezer forintos támogatással.

Így a testület végül a reprezentáció nélküli támogatást szavazta meg.

Takács Mónika szerint egyébként az ellenzéki korrektséghez hozzátartozik, hogy arról is beszámoljon, amikor átmegy egy-egy észrevételük a testületen. Elégedett viszont csak akkor lenne, ha a sporttámogatások és általában a támogatások elosztása a kerületben sokkal szélesebb körben és igazságosabban történne.

Takács Mónika Facebook-posztja a keddi képviselő-testületi ülésről:

Egyetértés vagy valami ilyesmi…Lezajlott a mai testületi ülés. Az előzőekben már írtam a Csepeli Birkózó Klub "…

Közzétette: Takács Mónika – 2019. január 29., kedd

Isten éltesse, és tartsa életben a Csepel SC-t!

Közzétéve

Ma 107 éves a Csepel Sport Club, 1912 január 27-én alakult meg ugyanis elődje, a Csepeli Testedző Kör. A dicső múlt megidézése mellett, a tisztánlátás érdekében az évfordulón sajnos az első számú kerületi sportklub szomorú jelenéről is szót kell ejtenünk.

A mai múltidézést Weiss Manfréddal kell kezdeni. Az iparmágnás által 1886-ban alapított szigeti lőszergyár, a későbbi Csepel Művek elődje mellett “természetesen” az első itteni sportegyesület létrejötte is a nagy hírű iparmágnás nevéhez fűződik.

1912 telén a Beck-kávéházban eldöntötték, életre hívják a Csepeli Testedző Kört. Az ünnepélyes alapításra január 27-én került sor: elnöknek felkérték a nagy sportbarát hírében álló igazgatót, Stern Richárdot, Kux Sándor jogtanácsos elnök lett, az ügyvezetői tisztségre pedig a közismert futballszakembert, Fehéry Ákost.

 A későbbi WMTK, majd Csepel SC csak labdarúgásban négyszeres magyar bajnok: 1942-ben, 1943-ban, 1948-ban és 1959-ben nyerte meg az NBI-et. A klub a magyar bajnokok örökranglistáján ezzel ma is a hatodik helyet foglalja el.

A Csepel SC ugyanakkor nem csak futballban számít(ott) élvonalbelinek, de Magyarország azon klubjainak egyike, amely szinte minden (!) hazánkban egy kicsit is számító sportágban a legmagasabb szinten szállította az olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki érmeket. A csepeli sport elmúlt 107 éves sikereit gyakorlatilag felsorolni, illetve megszámlálni sem lehet, nem is tesszük.

Inkább azzal folytatjuk, hogy a rendszerváltás természetesen mély nyomot hagyott a csepeli sportéletben (is). Az anyagi hátteret biztosító vasgyár gyakorlatilag megszűnt, a Csepel SC pedig azóta sem találja régi önmagát, sőt: az elmúlt években látványos pusztulásnak indult.

 

A férfi röplabdacsapatunk például hiába volt 14-szeres magyar bajnok, hét éve, 2012 telén megszűnt, mert önkormányzati segítség híján egyszerűen nem tudott meccsrendezésre alkalmas hőmérsékletet biztosítani a Csepel SC központi sporttelepén álló (de egyre csak düledező) Bajnokok Csarnokában.

A legendás labdás csarnokot azóta sem fűtötték fel, a régi nagy meccseknek már nyoma sincs ott.

De nincs nyoma a Béke téren a hajdan nagy sikereket szó szerint szőnyegen szállító birkózóknak sem: ők is azért hagyták el a sporttelepet, mert a jéghideg nehézatlétikai csarnok alkalmatlanná vált a minőségi munkára.

Nincsenek jobb állapotban a Csepel SC egyéb létesítményei sem: a teniszpályák konkrétan már semmilyen állapotban sincsenek, de a 12 ezres stadionba is csak hálni járna a lélek, ha nem lenne a négyszeres magyar bajnok futballcsapat elképesztően lelkes közössége, az évek óta egyre nehezebb körülmények között is kitartó szurkolók, játékosok, szponzorok és szakmai vezetők.

 

Ennyit a jelenről. Akit bővebben is érdekelnek az okok, olvassa el témában írt korábbi posztunkat. Ezt a mait inkább azzal fejezzük be, hogy tisztelettel adózunk a csepeli sport nagyjai előtt. Emlékezünk mások mellett Gerevich Aladárra, hiszen a hétszeres (!) olimpiai bajnok is Csepelen forgatta a kardot, Balczó András olimpia bajnok öttusázónkra, a szintén pentatlonban világklasszis Németh Ferencre, aki a római olimpia kétszeres bajnoka, Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakosunkra, a több mint tíz esztendeje tragikusan elhunyt kenusunkra: Kolonics Györgyre, és természetesen mindenkire, aki a kék-piros klub dicső múltjához egy kicsit is hozzátett.

Azokra, akik így vagy úgy, de a jelenéhez tesznek hozzá, az év folyamán még ráérünk majd emlékezni.